Az ezen az oldalon szereplő hangnevek nemzetközi betűnevek, a szám pedig az oktávot jelöli: a C4 a középső C. A B jelentése: természetes B (H); a B♭ jelentése: félhanggal lejjebb vitt B (B).
Gyakorolj minden hangnemben, a teljes hangterjedelmeden át, a The Whole Horn segítségével.
App StoreGoogle PlayMindkét sáv lejegyzett hangmagasságot mutat, közös skálán. Az alsó sáv az az ambitus, amelyet a The Whole Horn a tanuló számára kényelmesnek tekint – tartomány, nem korlát.
A tenorszaxofon violinkulcsban íródik, és a kottában írt szólamokban talált hangterjedelem B♭3–F♯6 – nagyjából 2,7 oktáv. Ezt az értéket közlik a hangszereléstani könyvek, és a zeneszerző ezen belül ír. Ez a válasz arra a kérdésre, hogy „mit írhatok a kottára ennél a hangszernél”.
A tenorszaxofon B♭ hangolású hangszer: egy nagy nónával mélyebben szól. A lejegyzett hangterjedelem minden hangja ugyanennyivel tolódik el, így a hangzó hangterjedelem a teljes lejegyzett hangterjedelem eltolva – koncerthangon A♭2–E5. Semmi sem nyomódik össze vagy nyúlik meg; a hangterjedelem pontosan úgy transzponálódik, mint egyetlen hang.
Ez az érték akkor számít, amikor egy zeneszerző azt ellenőrzi, hogy egy szólam belefér-e, vagy egy karnagy azt próbálja kideríteni, miért nem tudja a tenorszaxofon eljátszani az előtte lévő szólamot. A lejegyzett hangterjedelem arra felel, hogy „el tudom-e olvasni”; a hangzó hangterjedelem arra, hogy „ez lesz-e az a hangmagasság, amelyet akartam”.
| Hang | Lejegyzett | Hangzó |
|---|---|---|
| Legmélyebb kottában írt hang | B♭3 | A♭2 |
| Legmagasabb kottában írt hang | F♯6 | E5 |
| A tanuló számára kényelmes legmélyebb hang | B♭3 | A♭2 |
| A tanuló számára kényelmes legmagasabb hang | F♯6 | E5 |
A legtöbb hangszeren a kottában írt hangterjedelem és a fejlődő játékos által uralt hangterjedelem eltér egymástól, és ha úgy teszünk, mintha nem így volna, az a vége, hogy a szólam játszhatatlan lesz annak a szólamcsoportnak, amelynek írták. Ez az egyik kivétel, mégpedig a hangszerre jellemző okból: a szaxofonon a kottában írt hangterjedelem teteje maga az altissimo határa. A lejegyzett F♯6 az utolsó hang, amelyet maguk a billentyűk szólaltatnak meg – ami fölötte van, azt hangképzéssel és felhangfogásokkal hozzák létre, nem további billentyűkkel. Így itt nincs olyan sáv hétköznapi hangokból, amelyet felül le lehetne vágni: a teljes billentyűzött ambitus a hangterjedelem. A The Whole Horn a tenorszaxofon tanuló számára kényelmes lejegyzett ambitusának a B♭3–F♯6 tartományt tekinti, amely koncerthangon A♭2–E5.
Ez egy tartomány, nem korlát. Itt a fejlődő játékos már eléggé biztos ahhoz, hogy a hang ne a nehéz rész legyen – ez nem a hangszer által kikényszerített határ, és nem olyan korlát, amelyről bárkinek azt kellene mondani, hogy rá vonatkozik. Mindkét vég kijjebb tolódik a gyakorlással, eltérő ütemben, és fent más okokból, mint lent. Aki ma még nem éri el az F♯6 hangot, az nincs kívül a hangterjedelmen – úton van felé.
A szokásosan lejegyzett legmagasabb hang a tenorszaxofon számára F♯6, amely koncerthangon E5 hangként szólal meg. Ez a kottában írt hangterjedelem teteje, ami inkább kiadói konvenció, mint mérés: ez az a hang, amelyen túl a zeneszerző már nem feltételezheti, hogy a játékos birtokolja.
A tenor ugyanazokat a lejegyzett hangokat olvassa, mint a szoprán, és egy oktávval mélyebben szól, ezért lejegyzett felső határa a családé: F♯6, amely fölött az altissimo regisztert hangképzéssel és felhangfogásokkal érik el. Jazz-írásban a vonalrendszer teteje és az efölötti hangok hétköznapiak; iskolai fúvószenekari szólamokban ritkák, ami a játékosokról szóló döntés, nem a hangszerről.
A kottában írt hangterjedelem – lejegyzett B♭3–F♯6 – az az érték, amelyet ez a weboldal már közöl a fúvószenekari transzpozíciós táblázaton; a két oldal egyetlen táblázatból olvassa, így nem térhetnek el egymástól. Ez az a szokásos hangterjedelem, amelyben ezeket a hangszereket tanítják, és amelyben szólamokat írnak nekik.
A tanuló számára kényelmes hangterjedelem – lejegyzett B♭3–F♯6 – a The Whole Horn saját hangszertáblázata, amelyet maga az alkalmazás is olvas. A fejléce kimondja a szabályt: lo/hi = WRITTEN MIDI, learner-comfortable. Ez közzétett, házon belüli érték, kimondott filozófiával – nem egy bekezdés kitöltésére odavetett becslés.
A hangzó hangterjedelmet itt a lejegyzett hangterjedelemből származtatjuk intervallum szerint, nem tároljuk – egy eltárolt második másolat olyan másolat, amely eltérhet az elsőtől.
A tenorszaxofon szokásos lejegyzett hangterjedelme B♭3–F♯6, nagyjából 2,7 oktáv. Ezek a lejegyzett hangok koncerthangon A♭2–E5 között szólalnak meg.
A szokásosan lejegyzett legmagasabb hang a tenorszaxofon számára F♯6, amely koncerthangon E5 hangként szólal meg. Ez a szólamok kottában írt hangterjedelmének teteje. Nem fizikai határ – lásd lejjebb, mi tolja följebb ezt a felső határt.
A szokásos lejegyzett hangterjedelem legmélyebb hangja B♭3, amely koncerthangon A♭2 hangként szól. A The Whole Horn szerint a tanuló számára kényelmes legmélyebb lejegyzett hang: B♭3.
A The Whole Horn szerint a tenorszaxofon tanuló számára kényelmes lejegyzett hangterjedelme B♭3–F♯6, koncerthangon A♭2–E5. Ez az a tartomány, ahol a fejlődő játékos biztonságban van – nem korlát: a határok gyakorlással kijjebb tolódnak, és játékosonként más-más ütemben.
Nem. A B♭ hangolású tenorszaxofon egy nagy nónával mélyebben szól, ezért a lejegyzett B♭3–F♯6 hangterjedelem koncerthangon A♭2–E5.
Körülbelül 2,7 oktáv a szokásos lejegyzett hangterjedelemben, B♭3-tól F♯6-ig. A The Whole Horn ezt a teljes tartományt a tanuló számára kényelmesnek tekinti.
A The Whole Horn mind a tizenkét dúr skálát a tenorszaxofon saját lejegyzett hangmagasságában és violinkulcsban szólaltatja meg, így azt játszod, amit olvasol.
Töltsd le az alkalmazást → Minden hangszer hangterjedelme